Az életünk során már megszokhattuk, hogy az elménk olyan, mint egy örökösen bekapcsolva hagyott számítógép, folyton működésben van, és a napunk legtöbb pillanatában számtalan gondolattal áraszt el minket, időnként egyszerre többel is. Bizonyos becslések szerint naponta körülbelül hatvanezer gondolat fut át a fejünkben. Ezek egy része szükségszerű és hasznos számunkra, elég csak a megtörtént dolgok átgondolását, a tanulságaik levonását említeni, vagy éppen a közeli, esetleg a távoli jövő megtervezését. És még számtalan példát hozhatnánk arra, hogy ezeknek a gondolatoknak a végigvitele igenis fontos számunkra, hiszen előrevisz minket, és segít abban, hogy minél hatékonyabban tudjuk élni a mindennapjainkat. Azonban gyakran – ha szerencsések vagyunk, akkor ritkábban – találkozhatunk azzal az élménnyel, hogy olyan gondolat eszi be magát a fejünkbe, amely nemhogy bármiben támogatna minket, hanem kifejezetten zavar, bizonyos esetekben hátráltat.